Az íriszdiagnosztika mai korunk egyik legbiztosabb, a betegség hajlamokat a panaszok megjelenése előtt felismerő természetgyógyászati, diagnosztikai módszere.

A szem íriszén látható jeleket és ezek változásait a magyar orvos, Péczely Ignác ( 1826-1911) kezdte tanulmányozni. Gyermekkorában észrevette, hogy egy törött lábú bagoly íriszében megjelent egy fekete vonal, mely a madár gyógyulásakor egy fekete pont körül fokozatosan fehérré változott.
Péczely később, már orvosként is meggyőződhetett arról, hogy ugyanaz a betegség mindig ugyanott hagy jelet a különböző betegek íriszén. 1950-ben az amerikai Bernard Jensen dolgozott ki részletes térképet mindkét szem íriszéről, pontosan megjelölve az írisz egyes területeihez tartozó szerveket.
Ma már elterjedt diagnosztikai és szűrővizsgálati módszerként használják szerte Európában, létjogosultságát számos klinikai kísérlet is bizonyítja.

Az írisz a tortaszeletekhez hasonlóan a test egyes részeihez vagy funkcióihoz  tartozó területekre bontható. Az egyes szervrendszerekhez kötődő, körgyűrűre emlékeztető tagolódás tovább finomítja a diagnosztikai lehetőségeket.
A bal oldali írisz a test bal, a jobb oldali a test jobb oldalával áll kapcsolatban. Sok szerv mindkét íriszen tükröződik.

http://youtu.be/oOgX1tXDDLY

Az íriszdiagnosztika előnye hogy gyors áttekintést ad a szervezet egészéről.

Elkerülhetők a fájdalmas, kellemetlen vizsgálatok, az íriszről készült fényképből dokumentáltan és fájdalom mentesen megállapítható, milyen állapotban vannak a konkrét szervek, milyen általános adottságai vannak az adott szervezetnek, mik az öröklött betegséghajlamok.

Megmagyarázhatatlan panaszok esetén lehetővé teszi a differenciálást, azaz például hasi panaszoknál meg lehet mondani, mely szervek okozzák a zavart. Holisztikus szemlélete miatt a szervezetet egységében, vagyis nagyobb összefüggéseiben képes vizsgálni.

Jól kivehetőek pl. a gerinc, gyomor, szív, petefészek és prosztata megbetegedései.

Az írisz-diagnosztikai vizsgálattal esélyünk van olyan betegségeket is kimutatni, amelyek szokványos módszerekkel még nem észlelhetők, illetve tünetmentesen zajlanak le.

Jó módszer a betegségek megelőzéséhez, az öngyógyító képesség fejlesztéséhez.